Petőfi Sándor
(1823 - 1849)
Életrajzi adatok
született 1823. január 1. Kiskőrös, apja Petrovics István mészáros, anyja Hrúz Mária cseléd
1824 Kiskunfélegyházára költöznek, Petőfi itt tanul meg magyarul, itt nő fel
sok iskola - fontos helyszínek: Pest, Aszód (első vers), Selmecbánya (önképzőkör)
1839 történelemből megbukik, apja „leveszi róla a kezét”
a Nemzeti Színháznál dolgozik, majd Ostffyasszonyfán él egyik rokonánál
Sopronban katonának áll, Grazba, majd Zágrábba kerül, majd vért hány
1841 elbocsátják a katonaságból, vándorszínész, Pápán tanul, megismerkedik Jókaival
Megjelenik A borozó 1842 május 22-én az Athenaeumban (Bajza lapja)
1843 elején színész, majd Országgyűlési tudósításokat másol, a Külföldi regénytárnak fordít
naponta jár a Pilvaxba, megismeri a fővárosi értelmiségi ifjúságot
ősszel ismét színész, télen Debrecenben betegen összeírja legjobb verseit (kb. 80-at)
1844. februárban Pestre megy
János VitézbeVörösmarty ajánlására a Nemzeti Kör kiadja verseit - siker, népszerűség
Vahot Imre segédszerkesztője a Pesti Divatlapnál
megjelenik A helység kalapácsa és első kötete; belefog a
1845 megismerkedik Csapó Etelkével, aki hamarosan meghal - Cipruslombok Etelke Sírjáról
A szerelem gyöngyeikilép a Divatlapból, sikeres felvidéki körút - Úti jegyzetek
sikertelen szerelem: Mednyánszky Berta (Gödöllő) -
Szalkszentmárton - Felh
ők ciklus, Tigris és hiéna c. dráma és A hóhér kötele c. regény1846 tavasza: fordulópont, politikai tájékozódás, derűs életszemlélet
Tízek Társasága - a lapkiadók zsarnoksága ellen (sikertelen)
szatmári útján megismerkedik Szendrey Júliával (erdődi jószágigazgató lánya)
1847 összeházasodnak
barát: Arany János (Levél…), Szalontára utazik, majd vissza Pestre
újabb felvidéki körút - Úti levelek
1848. március 15-ének egyik vezetője, ám az eredményeket keveselli
királyellenes, támadó versek - menekülni kényszerül
Erdődre mennek Szendreyékhez, majd Debrecenbe; itt születik meg Zoltán
1849 jelentkezik Bemnél, Bem kedveli, több futárszolgálat Debrecenbe
ű idő; Oroszok előrenyomulnakösszetűzés a hadügyminiszterrel, lemond tiszti rangjáról, családját Aranyéknál helyezi el
Bem visszaadja rangját, futárszolgálatok, nézeteltérés Klapka Györggyel, kilépés
szülei meghalnak, családját Pestre viszi, majd Mezőberénybe (Orlay) - anyagi gondok
megírja Zoltán életrajzát, utolsó vers: Szörny
Petőfi Segesvárnál ismét harcol, július 31-én Petőfi örökre eltűnik
Korai költészete
Az első kötet
népies költészet, legfőbb esztétikai elv az egyszerűség
népiesség művészi elv és társadalmi-politikai program
köznyelvet emeli irodalmi nyelvvé, ezért sok kritika éri
műfaji sokszínűség
dal (egynemű érzelem): bordal (A borozó), szerelmi dal, népdal-imitáció (A virágnak…), helyzetdal v. szerepvers (Befordúltam…), zsánerkép v. életkép (Szeget szeggel)
elégia (Elégia egy várrom fölött)
anekdota - később (Csokonai), episztola (István öcsémhez)
tematikus sokszínűség
jellegzetesen mindennapi élethelyzetek (család, borozás) lírai ábrázolása
szerelem, filozofikus elmélkedések, vándorlás, tájleírás
A borozó
az első nyomtatásban megjelent Petőfi-vers
búfelejtő dal - a zord világot megszépíti, ihletet ad
bor nyújtotta örömök taglalása
Megy a juhász szamáron
jellegzetes népi életkép, összetett portré a juhászról
forma és tartalom ellentéte
könnyed, mindenki számára érthető, egyszerű fogalmazás, sokféle hangnem
juhász: köznapi ember, elveszíti a „babáját", de fájdalmát nem önti szavakba
primitív megnyilvánulás: ráver a szamár fejére - levezetésképpen
Petőfi már-már lenézi a juhászt
az aszimmetrikus versforma a megbillent egyensúlyra utalhat
Nagyobb lélegzetű művek
A helység kalapácsa (1844)
keletkezés: Petőfit gyakran érték támadások a Honderű c. laptól, ez a válasz
műfaj: eposzparódia - elődje Csokonai Dorottyája
humor forrása: eposzi jellegzetességek felesleges, illetve eltúlzott alkalmazása
téma és műfaj ellentéte, az eposz formáját saját személyiségéhez igazítja
in medias res indulás, ám éppen befejeződik valami
kompozíciós elemek: invokáció, expozíció, propozíció, enumeráció, állandó jelzők, epizódok, stb.
lezárás „deus ex machinával"
forma: széttördelt, szabálytalan, hexameter-jellegű időmértékes verselés
János vitéz (1844)
Kosztolányi szerint „a magyar Odüsszeia"
műfaj: elbeszélő költemény, népi eposz v. paraszteposz
Petőfi a János Vitézzel eszményképet teremt a nép számára
népiesség révén felelevenedik a nemzeti múlt
ősi minták: magányos hős (úttörő), próbatételek, aprólékos jellemrajz
romantikus elemek
jellemkontrasztok, jó és rossz kontrasztja
eszményi szerelem, amely egy másik világban valósul meg
meglepő fordulatok, meseelemek, fantasztikum
Petőfi utat mutat a népnek: bárkiből lehet János vitéz
János vitéz nem létező embereszmény - magányos hős, úttörő szerep
az addigi romantika összegzése és meghaladása
Felh
ők (1846)a válság ciklusa, keserű kiábrándultság, mély világfájdalom
Petőfit sok támadás éri (Honderű), ezt tetézi a reménytelen szerelem
önmagával való művészi elégedetlenség
66 epigramma („költeménykék"), nincs szoros összefüggés köztük, bár hangulatuk hasonló
három fő vonulat
egész emberiséget érintő kérdések, pl. mulandóság
saját sorsán való nyavalygás (életrajzi elemek)
egyéb, a költő lelkiállapotára utaló megnyilatkozások
romantika: forma Heinétől, allegorikusság, töredezettség
jellemző a byroni spleen életérzés
néhány példa
Elvándorol a madár: romantikus világfájdalom
mulandóság ellentétben áll a természet ciklikusságával
Emlékezet: befejezetlenség, töredezettség; társtalan magány
Mögöttem a múlt: kis életfilozófia
az idősíkokat (múlt, jövő) színekkel azonosítja
a végén a két sík a jelenben egyesül
Fejemben éj van: látomásos vers, Hoffmann-szerű; lélek megosztottsága
A férj hazajő betegen: nem annyira lírai, mint a többi; csalódás a női nemben
A szabadságharc költője
Szabadság, szerelem! (1847)
Petőfi megjelöli költészetének két legfontosabb témakörét
1846-tól Petőfi költészetében felerősödik a politikai líra
értékrendet ad: élet < szerelem < szabadság
az általános boldogság eléréséhez az eszköz a szabadság
négysoros epigramma, a sűrítés kiváló példája
Sors, nyiss nekem tért… (1846)
profetikus, extrovertált (kinyilatkoztató) költő, az emberiségért kíván dolgozni
himnikus forma
első és utolsó versszakban a sorsot, mint istent szólítja meg
invokáció + tettvágy
a konkrét forradalmi helyzetet egyetemes szintre emeli
személyesített óda: ősi versforma - saját küldetés
belső személyiségrajz: saját kiválasztottságát (predesztináltság) hangsúlyozza
utolsó versszakban megszelídült kérés: mártírhalál (kereszt - Jézus)
Egy gondolat bánt engemet… (1846)
forradalmi látomásvers és programvers: politikai célja van
zaklatott menetű rapszódia
egyetlen mondatba sűrített hatalmas fokozás
a „szabadság, szerelem" értékrendből a szabadságot emeli ki
elutasítja a lassú, értéktelen halált (virág és gyertya metafora)
alternatívát kínál fel önmagának (fa és kőszirt metafora)
gyors, de passzív halál sem jó megoldás
három pont és gondolatjel
töprengés, majd megjelenik a cselekvő halál gondolata
feltételes tagmondatokban fogalmazza meg vízióját: a szabadságharcot
vizuális és akusztikus elemekkel erősíti a hatást
a „világszabadság" egy sort tölt ki - a vers csúcspontja
a végén lecsendesül, lelassul: végső látomás az ünnepélyes temetés
hatásos befejezés: szent világszabadság, visszacsatolás a csúcsponthoz
A kutyák dala, A farkasok dala (1847)
kutyák: talpnyalók, farkasok: lázadók
két vers azonos módon indul, de máshogy folytatódik
Petőfi szemben áll a szervilizmussal (szolgaság)
A XIX. század költői (1847)
ódai téma: költői hitvallás + politikai program
a költőnek a versíráson túlmutató feladata, hivatása van
a felütésben Petőfi tiltással figyelmezteti a költőket a feladat rendkívüliségére
toposz: lant a költészet jelképe; később fennköltebb képeket keres
bibliai képsor: a költőket a Mózes népét vezető lángoszloppal azonosítja
elátkozza a hazug, demagóg költőket, politikusokat
fokozás és anafora segítségével vázolja az elérendő célt (5. versszak)
jelzi, hogy a munkának már csak egy következő nemzedék látja hasznát
az utolsó versszakban az addigi kemény szavak helyett lágy, finom kifejezések
szelíd, lágy csók; virágkötél, selyempárna
új szentháromság: „bőség”, „jog", „szellem"
biblikus motívumok a vallás magasságába emelik az ars poeticát
átgondolt, kidolgozott retorika; érvelő, meggyőző forma
Nemzeti dal (1848)
Petőfi a március 19-ei reformvacsorára szánja, közben megérkezik a bécsi forradalom híre
műfaj: dal; cselekvés értékű, népnek szánt felhívás
közösségi ének, mint a Marseilles
ódai hangnem
verszene megkönnyíti az átélést
refrénben szónoki kérdés, de válaszol is rá - fokozás
kompozíció
erős felütés, tézissel indul, ezt támasztja alá később
érvrendszerrel a klasszikus reformkori ódákat idézi
múltbeli érv: tespedtség, belenyugvás - nem méltó a dicső ősökhöz
legelemibb ösztönökre építő retorika: „sehonnai bitang ember”, „kard”, „lánc”
lezárás a XIX. század költőire emlékeztet
Petőfi szerint gyorsan kell cselekedni - ellenzi Széchenyi „fontolva haladását"
Az apostol (1848)
Általános jellemző vonások
összefoglaló mű, a forradalmi költészet csúcsa, modern elemekkel
sok meditatív rész, legjellegzetesebb a szőlőszem-metafora
tematikus cím: népvezéri szerep jelképe + bibliai tartalom
források:
Dickens: Twist Olivér, Koldus és királyfi, Eugene Seux (fr. költő), Eötvös: A falu jegyzője
életrajzi háttér: a szabadszállási képviselőválasztáson alulmaradt
lelkiállapota a Felhőkre emlékeztet
szilveszteri születésnap, szerelem (a lány szüleit megtagadva követi)
romantikus elbeszélő költemény, ám lírai elemek uralkodnak benne
az epikus szál másodlagos, Dr. Mohácsy szerint elnagyolt
az elbeszélő részt vesz a cselekvésben
forma: jambikus lejtésű, rímtelen, szabad szótagszámú sorok
kivétel az anya dala a 15. szakaszban (rövidebb sorok, szabályosabb)
A főhős
Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, szilárd jellemű hős, emberideál
teljes mértékben azonosul eszméivel, csak az emberiségnek él
gyermekkorában sokat szenved
a szerelem gondolkodóba ejti (magára, családjára is gondolnia kell)
szőlőszem-hasonlat: nem akar egy személyben megváltó lenni
ő csak egy kis láncszem a szabaddá válás folyamatában
új ideál az addigi „lángoszlop" helyett
többször csalódik a népben, ám mindig talál vigasztalást
Cselekmény
Szilvesztert hányatott fiatalkorát követően egy falu meghívja jegyzőnek
itt terjeszti eszméit, ám a helyi arisztokrácia (pap, földesúr) eltávolítja
ezután a városba kerül, és itt már tudatosan lépi túl a törvény adta lehetőségeit
földesúrnál még azzal védekezett, hogy ha valami rosszat tett, majd a törvény ítél fölötte
itt miután a cenzúra nem engedi kiadni művét, titkosan nyomtatja ki
a népet ismét sikerül ellene hangolni, a nyílt utcán elfogják és bebörtönzik
tíz év múlva szabadul, első kérdése, hogy szabad-e már a haza - a válasz: nem
családját elveszítette, életéből már nincs sok hátra, mindent egy lapra tesz fel
megkísérli lelőni a királyt, de kudarcot vall
elfogják, megrugdossák, majd kivégzik
ismét visszatér a megváltó-motívum; szenvedései Krisztuséihoz hasonlók
lezárás a szokásos vigasz: majd az utókor értékelni fogja a munkásságát
Petőfi a szokásos költő-vigaszt itt még inkább elhitelteleníti
Júlia
Reszket a bokor, mert… (1846)
Petőfi eredetileg búcsúversnek szánja, de Júlia nem így fogja fel
nem kétségbeesett, inkább belenyugvó lelkiállapot
természeti képekhez kapcsolt érzelmek
utolsó versszakban szokásos évszakmetaforika
népies hangnem
Beszél a fákkal a bús
őszi szél… (1847)szerelmes vers, de nem a szerelem a tárgya
Júlia jelen van, de alszik
indítás hangulatmegkötő természeti helyzetképpel - nyugalom
2-5. strófában egyre hevesebb indulatok törnek felszínre
Petőfi a szabadságharcok történetét olvasva filozofál
a refrén minden strófa végén nyugvópontra hozza a verset, csendre inti a költőt
Szeptember végén (1847)
műfaj: elégia
indítás közvetlen tájszemlélettel: völgy és bérci tető, tél és nyár ellentéte
Petőfi ugyanezt az ellentétet fedezi fel saját magában
fenyegető elmúlás látványa személyes élménnyé mélyül
szentimentális, jelenetező stílus - Petőfi „eljátszik” a fiatal özvegy képével
Minek nevezzelek? (1848)
zaklatott menetű rapszódia
érzelmi hullámzás a formában is tükröződik
cím a kifejezés nehézségeit intonálja
a költő érzelmeit nem tudja szavakba önteni
a cím refrénként ismétlődik, ezzel is végződik a vers
első négy strófában kibontott metafora: szem sugara - szerelem patakja
ötödik strófától kezdve új kísérlet a megnevezésre
halmozás, fokozás - a költő nem elégedett az addig elhangzottakkal
a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének kifejezésére