Meddő órán (1913)

miniatürizált lírai önarckép

a cím és a műfaj Arany Jánost idézi meg

ars poetica és elégiko-óda keveredése; elégiko-epigramma

megjelenik Petőfi Felhők-életérzése is, de töredezettség nélkül

egzisztenciális magány nehézkessé teszi az alkotást

rezignált, az élethelyzettel megbékélő magatartás

ironikus önábrázolás („faricskálok")

inspiráló környezet hiánya (viaszosvászon)

drámai forma: a rövid, kijelentő mondatok feloldhatatlanságot sugároznak

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917)

műfajmegjelölő cím

indítás jellegzetes meditációs, természeti vershelyzettel; innen indul az elmélkedés

meditáció az ember és a természet viszonyáról

klasszikus ódák megidézése: ember megbontja a természet ősi rendjét

az embert a hajó toposzával ábrázolja

negyedik versszaktól én-líra; az emberi öntudat negatív értékelése

a vers esztétikai szépsége ellentmondásban áll a komor tartalommal

keserű antiutópia, igazán boldog állapot a nemlét

végkövetkeztetés: béke és harmónia csak ember nélküli világban lehetséges

Vörösmarty Előszó és Emberek című verseinek gondolatai

forma, a hangnem reményt ad, megtöri a pesszimizmust

középkori lovagregények lassú, hömpölygő sorai

szenzualizmus: intuitív világérzékelés, gondolatok háttérbe szorulnak

strófaszerkezet: nibelungizált alexandrin

Hajnali szerenád

Lichtmann Annának, későbbi feleségének írja

cím a középkori lovagok alba-dalait idézi

vershelyzet: természeti kép, a felkelő nap

díszített kép, jelző- és színgazdagság, metaforák sora

éle, kontúros képek

személyes élettér, személyiség kerül előtérbe

melankolikus, visszafogott lezárás

a költő bánata nem tragikus

Körúti hajnal (1923)

az impresszionista költészet mintadarabja

impresszionizmus: látható elemek felsorakoztatása, logikai összefüggések vizsgálata nélkül

látványra komponált képek, szerkezet a Hajnali szerenádéra emlékeztet

indítás a felkelő nap áttűnő képével

alakzatok, költői képek halmozása

jellegzetes szinesztézia: „lila dalra kelt egy nyakkendő”

lezárás riasztó hanghatásokkal

ember megjelenése megzavarja az addigi harmóniát

megjelenő munkáslány nem illik a képbe - elnyomottakkal való részvét

a vers szemlélete párhuzamba állítható Kosztolányi Édes Annájával

Lélektől lélekig (1923)

egyetlen kép kibontása

emberi kapcsolatteremtés lehetetlensége, „társas magány"

csillagoktól való valódi és emberektől való jelképes távolság összevetése

megjelenik a nyelv elégtelensége

nem lehet minden gondolatot és érzelmet kifejezni

nem lehet másokat teljes mértékig megérteni

a nyelv tárházából a sűrítés miatt nem mindent használunk fel

Witgenstein gondolatai, Arany egyes létösszegző versei

szerkezet

szcénából indul, majd meditáció és átértékelés során jut el a lényegig

strófaszerkezet Vajdát idézi (Nádas Tavon)

kevés poétikai újdonság

Jó éjszakát! (1924)

Költészetének általános jellemző vonásai

jellegzetesen nosztalgikus líra: múltba utal

gyakran kötődik Annához

hangulatlíra, impresszionisztikus világlátás

alaphangja a rezignált bánat

három témakör

magány-versek, tájversek: poétikailag változatosak

Anna-versek: emlékező szerelem, Vajdáéval ellentétben tragikus (elhibázott élet)

szociális líra: parasztság életén keresztül modellezi a társadalmat

Tiszai csönd

Petőfi lírai realizmusa és Ady metaforikus tájélménye keveredik

túlmutat a tájvers műfaján: tájélménybe illesztett személyiségrajz

utolsó versszakban a költői magány jelenik meg

mozdulatlan hajók a röghöz kötött költőt szimbolizálják

„regionális magány" Tóth Árpádénál egyszerűbb magányérzés

vidékiséghez kötődik, kevésbé hat ki a lélekre

forma: filozófiai dal továbbfejlesztése, Vajdától származik

a leíró rész a zenei elemek halmozásával Verlaine-t idézi

a gazdag díszítettség tompítja az élet tragikumát

Fák

tájverseken belül is van poétikai változatosság

természeti tárgy fordul át lírai önjellemzésbe

ember a természettel ellentétben mulandó

Milyen volt…

intuitív, érzékekkel való világérzés

előd: Petőfi (Minek nevezzelek?)

a hullámzó érzelmeket anaforák jelenítik meg

tájmotívumok és Anna motívumai összemosódnak, erősítik egymást

szerelem elmúlása felett érzett fájdalom jelenik meg

hagyományos strófaszerkezet, a hatást a költői képek adják

Anna örök

imaszerű vers

zárlat: „Ámen"

profán ima: a költő világ kiválasztottjáról szól

Vajda János Gina iránti rajongása idéződik meg

elfeledett motívumokra való emlékezés

túlfűtött, átélt, bensőséges hangvétel

rendezett, tudatos, impresszionista képsor

kompozíció az időre épül, de végül minden időtlenségbe torkollik

jelen: nyugalom illúziója, úgy tűnik, túllépett a szerelmen

törés: „Most benne élsz…" - nem tudta mégsem elfelejteni Annát

zárlat a szenvedést mutatja be

Tápai lagzi

Tápé: megrekedt világ; Kodály és Bartók itt kezdi népdalgyűjtő körútját

cím: szimbolikus, muri hangulatra utal - a vers ennek ellentmond

műfaj: „majdnem szonett”, feszültséget okoz

az egész vers egy kiáltás

az egész élet, társadalom modellszerű bemutatása

színtelen, sötét, fájdalommal teli mozzanatok

középkori életformánál megrekedt társadalom

zárt versív a társadalom szimbóluma

zenei elemek domináns szerepe: három strófát a bőgő monoton brummogása vezet be

szimultán verselés (choriambus), Csokonai megidézése

tetőpont a harmadik versszakban: mozdulatlanság, történelmi elmaradottság, tragédia

Magyar táj, magyar ecsettel

lírai realizmus keveredik a metaforikus tájélménnyel

Petőfi tájverseiből ismerős motívumok jelennek meg

visszautalás Ady „magyar ugar"-szimbolikájára

szerkezet: egyre komorabb képek halmozása

kilátástalanság: ide rendeltetett a költő, „itt élned, halnod kell” K

lezárásban zárójeles közlés: költői szemlélet

a cizellált versforma (szonett) ellentétben áll a tartalommal