Mikszáth Kálmán
(1847 - 1910)
Életútja
született a Nógrád megyei Szklabonyán, elszegényedett nemesi család
iskolái: Rimaszombat, Selmecbánya, Pest; jogot tanul, diplomát nem szerez
Balassagyarmaton joggyakornok Mauks Mátyás mellett
beleszeret Mauks Ilonába, megszökteti, 1873-ban feleségül veszi
Pesten újságíró, a Magyar Néplap szerkesztője
elbeszéléseket ír, nem sikeres - nehéz anyagi körülmények
gyermekük meghal, felesége megbetegszik, Mikszáth nem tudja gyógyíttatni
elválnak, Mauks Ilona visszamegy szüleihez
Szegeden újságíró a Szegedi Naplónál, ellenzéki cikkeiről válik ismertté
1880 visszatér Pestre
1881-82 Tót atyafiak, A jó palócok elbeszéléskötetek - siker, anyagi elismerés
1881 újbóli házasság Mauks Ilonával
1887 Illyefalva országgyűlési képviselője a Szabadelvű Pártban; Tisza Kálmán barátja
út a nagyepikához: két kisregény
Beszterce ostroma (1894), Új Zrínyiász (1898)
századforduló után dzsentriregények egész sora
Különös házasság (1900), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1908), A fekete város (1910)
tagja a Petőfi és a Kisfaludy Társaságnak, valamint az Akadémiának
élete utolsó éveiben távol kerül a politikától, az új írói nemzedékkel nem talál kapcsolatot
váratlanul hal meg két héttel negyvenedik írói jubileuma után
Novellaköltészete
Mikszáth a „kis műfajt választotta „nagy mondanivalója” formájának
Tót atyafiak
négy novellából álló kötet
igazán sikeresek Az a fekete folt és Lapaj, a híres dudás
hőseik a civilizációtól elzárt magányos, visszamaradott emberek - különcök
jellemző a hosszú bevezetés, a látszólag minden részletre kiterjedő jellemábrázolás
főhős leírása anekdotákból, epizódokból, megfigyelésekből, népi mondákból áll össze
második rész megcáfolja a külső jelekre épülő személyiségrajzot
nép fiai nem olyanok, amilyeneknek látszanak
Az a fekete folt
cím közvetett és közvetlen jelentést hordoz
a történet végén válik értelmezhetővé, egy népdal eredetét mutatja be
Olej tragikus jellemzése, „bűnének” szimbóluma
főhős Olej tamás a brezinai bacsa
öntörvényű, érzékeny ember - hárman parancsolnak neki: Isten, talári herceg, vármegye
falusiak szerint érzéketlen: felesége temetésén nem sírt
balladisztikus figura, tragikus sors
választási helyzetben rosszul dönt, megsérti saját etikáját
történet irodalmi toposz: lányszöktetés
Olej lányát a herceg hálózza be, ő azonban nem hajlandó „eladni”
amikor a lánya helyett csak egy ajándéklevelet talál otthon, összeomlik
nem tud becstelenül élni, elpusztítja azt, ami számára a legfontosabb volt
érdekes elbeszélői nézőpont: Mikszáth az apa szempontjából ábrázol
drámai cselekmény ellentétben áll a szokványos előadásmóddal
Lapaj, a híres dudás
Lapaj a társadalomtól elszigetelt látszólag érzéketlen különc megtart egy talált gyermeket
megváltozik: szinte gyermekké válik, a gyerek is megszereti őt
végén feláldozza legféltettebb kincsét, a dudáját - a semmiért
A jó palócok
15 kisebb történet: szeletnovella, pillanatnovella
hősök egy faluban élő tipikus közösség alakjai: mindent tudnak egymásról
rövid történetek, de mindegyik leleplezi a hős egész jellemét
jellemző a sűrítés, a balladisztikus, sejtető kompozíció
tematikus sokféleség: mindennapok tragédiái, csodái, babona - egyszerű emberek sorsa
új elbeszélő technika: beavatott, mindentudó, kedves mesélő
Bede Anna tartozása
naiv történet
Anna halála miatt húga jelenik meg a bíróság előtt (Anna orgazda volt a szeretője miatt)
család így akarja biztosítani a túlvilágon Anna lelki nyugalmát
Bede Erzsi tisztasága mindenkit elkápráztat
végén meglepetésszerű fordulat: a bíró kegyes hazugsággal (nővére ártatlan) hazaengedi
kompozíció
bevezetésben atmoszférateremtés, a hős megjelenítése
tárgyalás: jelenetkibontás, Bede Erzsi alakjának mélyebb ábrázolása
megoldás: bíró hazudik, ez hordozza az igazságot
tárgyalásban és a megoldásban meglepetés-effektus
Erzsi tapasztalatlansága; bíró emberismerete, bölcsessége
Mikszáth etikailag tiszta közeget teremt
Beszterce ostroma
Regényjellemzők
1895-ben jelenik meg, alcíme: „Egy különc ember története"
valós alapokra épül
keletkezés: Mikszáth találkozik Pongrácz Károllyal (képviselőtárs)
előzmények: Nemzetes uraimék, Szelistyei asszonyok, A beszélő köntös kisregények
világirodalmi előkép: Cervantes Don Quijote című műve
cím történelmi regényre utal
valójában társadalomregény, a századforduló Magyarországának kritikája
jelenbe ágyazott múlt, „történelmi félmúlt" - Mikszáth kísérletezik az idővel
anekdotákra épülő szerkesztés: anekdotikus realizmus, kritikai, leleplező szándék
két szálon futó cselekmény
Pongrácz István élete + Apolka története
két szál a harmadik fejezetben, Apolka túszként való átadásával kapcsolódik össze
Téma
korok és életmódok, eszmények és valóság ellentéte
magasrendű eszmények szerepe a századforduló magyar társadalmában
aktuális probléma: dzsentrikérdés
Mikszáth teljes társadalomrajzot ad
kiábrándult szellemiség: nincs követendő példa, akit felmutathat
Behenczyek „úri svihákok", lecsúszott, élősködő dzsentrik, nem hordoznak értéket
Trnowszky fivérek közül kettő szorgalom nélkül, furfanggal gazdagszik meg
György orvos lesz - csak szellemi értékeket képvisel, nem bizonyul járható útnak
Tarnóczy Emil nemes érzésű ifjú, idealista, nemzeti érzelmű (nevét magyarítja)
nem cselekvőképes: prókátor segít neki Pongrácztól kiszabadulni
Blázy (polgármester) humánus, kedves ember, de ő sem cselekvőképes
két évig Kufsteinben raboskodott a szabadságért, jakobinusok hozták haza
Pongrácz István alakja
kivétel Mikszáth alakjai között: aprólékosan, szinte minden oldalról körüljárt jellemábrázolás
későn született ember, különc
Nedec várában él, ahova „be nem tolakodik a XIX. század"
különcsége által válik értékessé: elvei vannak, amelyekért kiáll
várúrként viselkedik, a középkori erkölcsök és szokások szerint él
cinkosa az egész vármegye: a haszon reményében mindenki hagyja játszani
a korban jellemző hamis fényűzés tükörképe
a magyar Don Quijote, az eredetivel ellentétben nincsenek világboldogító eszméi
Apolkával való találkozás után jellemfordulat, belső megnemesedés
Mikszáth nem dönti el, hogy Pongrácz őrült-e
főnemesi származás - védettséget élvez
vagyona lehetőséget ad a játékra, amit a környezetére is rákényszerít
éles kritika: a különc Pongrácz erkölcsileg fölötte áll a kor társadalmának
ellenpontot a Behenczy család adja: apa és fia az elzüllött dzsentritípust képviselik
Pongráczhoz mérhető, értéket képviselő figura nincs több a regényben
Apolka csak kivált tetteket és érzelmeket (Jókai női szereplőire hasonlít)
tragikus lezárás: Pongrácz István bukásra van ítélve
nagy, teátrális búcsújelenet; Mikszáth azonban visszavonja a pátoszt: túl kicsi a koporsó
túlkapásai ellenére Pongrácz István képviselte az igazi emberi nagyságot
az ábrándokat a kegyetlen valóság szertefoszlatja