született virágvasárnapon, a délvidéki Szabadkán (ma vajdasági központ)

apja matematika-fizika szakos tanár, majd igazgató, anyja születésekor 18 éves

unokatestvére Brenner József (Csáth Géza)

neuraszténiás asztma - fuldoklási rohamok, haláltól való rettegés

nagyapjától, Kosztolányi Ágostontól tanul írni-olvasni, őt tekinti példaképének

K. Á. Bem tábornoka volt, majd Kossuthtal Törökországba, majd Amerikába emigrált

gimnázium Szabadkán, egy összetűzés során „kegyvesztetté" válik, de itt érettségizik

hatodikos korában Reviczky-ünnepélyt rendez, az alkalomra verses színdarabot ír

érettségi eredményére apjától abbáziai utat kap

1903 - budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-német szak, tanári pályára készül

Négyesi-féle stílusgyakorlatokon barátság Babitscsal, Juhász Gyulával, levelezés 1909-ig

Bácskai Hírlap, Szeged és Vidéke lapok munkatársa

1904 bécsi egyetemen filozófiát hallgat

1905 visszatér Budapestre, egyetemet nem fejezi be, egyre több írása jelenik meg

1906 Budapesti Napló munkatársa, Ady helyett vezeti a versrovatot

egyre népszerűbb, jól keres, sokat olvas, felfigyel Rilkére

1907 Négy fal között - első verseskötete jelentős, de még csak hangkeresés

Ady kritikája: Kosztolányi „irodalmi író"

1908 Boszorkányos esték elbeszéléskötet, freudi hatások; a Nyugat munkatársa

1908 és 1910 között sok utazás, szerelmi összeomlás (Lányi Hedvig) után zaklatott élet

1910 A szegény kisgyermek panaszai - költői kibontakozás, széleskörű népszerűség

megismerkedik Halmos Ilonával

1912 Kártya ciklus, Őszi koncert hosszú vers, Mágia kötet

1913 házasság Halmos Ilonával, Modern költők műfordítás-gyűjtemény

háborúban eléri, hogy ne sorozzák be; ismerőseiért aggódik

1915 megszületik fia, Ádám; Öcsém című prózakötet („rajzok”)

1916 Tinta („rajzok"), Bűbájosok (elbeszélések), Mák (verseskötet)

1918 Káin (elbeszélések)

1919 az Új nemzedék napilap Pardon rovatát vezeti - általános visszatetszés

az emigráns írók, de még Szabó Dezső is ellene fordul

1920 Móricz kizárása után ő is kilép a Petőfi-társaságból

Béla, a buta novelláskötet, Kenyér és bor verseskötet

1921 a Pesti Hírlap munkatársa, nyelvművelő cikkek, elkezdi írni A bús férfi panaszait

1922 Nero, a véres költő regény, Szabó Dezső karikatúrája, ítélet önmaga felett

1924 A bús férfi panaszai múltidéző verseskötet, Pacsirta regény (fsz. Vajkay Ákos)

1925 Aranysárkány regény (fsz. Novák Antal)

1926 Édes Anna regény

Sigmund Freud és Ferenczy Sándor hatása

1928 Meztelenül verseskötet - lírája átalakul, zömmel szabadversek

1929 A Toll c. folyóiratban megjelenik Ady-pamfletje, Az írástudatlanok árulása

válság, az Ady-vitát a Marcus Aurelius verssel zárja le (Nyugat)

1933 Esti Kornél; jelentkeznek betegsége első tünetei

1934 első műtétje

1935 Összegyűjtött költemények, utolsó ciklus (Számadás) különösen jelentős

kései szerelem Rádákovich Máriával; Szeptemberi áhítat vers (Nyugat)

1936 Tengerszem novelláskötet; meghal

szereplíra sajátos megvalósulása

felnőtt által megélt gyermeki nézőpont

kettős látószög állandó egybejátszása

a kötet a gyermeki képzelet sajátos csapongását követi

Mint aki a sínek közé esett… - indító vers

élet és halál mezsgyéjének impresszionista megragadása

idő hiánya, egyetlen pillanat ábrázolása

Mostan színes tintákról álmodom.

színek hangulatainak ábrázolása - impresszionizmus

gyermeki nézőpont: szinesztéziák, képzettársítások

utolsó sor formailag is elkülönül, a feltételes mód lehangoltságot sugall

A rút varangyot véresen megöltük.

a gyermekkor feledhetetlen bűnének naturalista ábrázolása

Boldog, szomorú dal (1920)

létösszegző vers, a Kenyér és bor kötet nyitó darabja

beérkezett ember számvetése, hiányérzet megfogalmazása

rájátszás Berzsenyi Osztályrészem című versére

szimbólum értékű, emblematikus szavak

kert: utalás Aranyra

kincs: az egész mű kulcsszava, a tartalmas lét szimbóluma

aszimmetrikus, ellentétező kompozíció

vers elején játékos, önironikus hangnem; kínrímek

hosszú leírás: befutott költő örömei - abszolút idill

váltás: „De néha megállok az éjen" - feltör az elrejtett keserűség

ifjúkori álmok eltűntek, életének értelme megszűnt

időmértékes ritmus: ionicus a majore, dactilus, spondeus - Csokonai megidézése

kötet indító ciklusa, héttagú szonettkoszorú

indításban önfelszólító leszámolás az élet szépségeivel

tárgyakba vetítve fejezi ki az elmúlás fájdalmát

drámai monológ

töprengő, vitázó megoldáskeresés

negyven kisszerkezet

puritán, epigrammaszerű, rímtelen versek

Októberi táj

fájdalmas felkiáltás, rezignáltság

cím: elmúlást idéző toposz

szemlélődő vers

érzéketlenség, távolságtartás - tárgyakba vetíti ki az érzelmeket

az utolsó két sor személyes elmúlásélményt fejez ki

epigrammatikus felépítés

hosszabb, szecessziós, érzelemmentes leíró rész

végén egy megszemélyesítéssel önmagára reflektál költő

alapgondolat: élet, emberi elmúlás irreverzibilitása

Halotti beszéd (1933)

cím és a felütés az első magyar szövegemléket idézi meg

nem saját, hanem másik személy halálán töpreng a költő

a megidézett művel ellentétben Kosztolányi nem a halál rettenetét, misztikumát taglalja

központi gondolat: minden ember egyedi és megismételhetetlen csoda

értékvesztés tragédiájának megjelenítése

a halott alakját apró, jelentéktelen, hátköznapi mozzanatokból rakja össze

„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" - már-már ironikus

fő mondanivaló az emberi élet tisztelete

Hajnali részegség (1933)

filozófiai hosszúvers, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása

rapszodikus, de nem rapszódia - képek egymásra következése nem logikus, látomásszerű

cím: a költő megrészegül a világ szépségétől, félálom

közhellyé vált érzés személyes meglelése

a forma és a ritmus izgatottságot sugároz

vershelyzet: intim beszélgetés E/2-ben

bizalmas hangnem, szerénykedő fordulatok, pl. az első sorban

egy álmatlan éjszaka elbeszéléséből csap át a vers lírai világértelmezésbe

elmélkedő rész kiábrándító leírással indul

a költő Logodi utcai szobájából otthonokba lehet belátni

kiüresedett lét, „agyvérszegénység" ábrázolása

ember a gép szintjére süllyed - kívülről irányítják, „keltőóra” hozza működésbe

második szerkezeti egységben megváltozik a szemlélődés iránya

Kosztolányi visszatér a gyermeki, álmélkodó nézőponthoz; az eget csodálja

a kiábrándító léttel szembekerül az égi létezés misztikus szépsége

érzelmi tetőpont: „Szájtátva álltam…”

a hajnal közeledtével a gyermeki lírai hős „visszanő” a sivár felnőttkorba

bűntudat, önvádoló mondatok: „miféle ringyók rabságába estél”

kisiklásnak érzi földi életét, addigi életcéljai elértéktelenednek, nevetségesnek tűnnek

későn (50 év után) ismerte fel, a létezés szépségét, az élet értelmét

a lezárás vallomásában visszatér az E/2 nézőponthoz

egyszerre jelenik meg az önfeledt boldogság és a közeli elmúlás tragikuma

önmagát a korábbi leíró rész égi vendégei közé sorolja

Édes Anna (1926)

Esti Kornél (1933)

a címszereplő teremtett alak

Kosztolányi alteregója, a társadalom elől eltitkolt énje

műfaj nehezen meghatározható

útirajz: az elbeszélő művek toposza

életrajz

regény: sorsábrázolás, emberi szabadság korlátjainak kutatása

elbeszélő módszer: E/1 és E/3 váltakozása