Csokonai Vitéz Mihály
(1773 - 1805)
A felvilágosodás kora
A felvilágosodás
XVII. századi polgárosodást előkészítő új eszmerendszer és gondolkodói magatartás
követői hisznek a végtelen fejlődésben
„A gondolkodás bátorsága"
(Kant)„Sapere Aude", azaz „Merj gondolkodni!" (Horatius)
A felvilágosodás eszmerendszere
„Cogito ergo sum"vallási kötöttségektől mentes kritikai gondolkodás
az emberi ész erejére támaszkodó szabad vizsgálódás
empirikus módszer
Bacon, Locke, Hume: az ismeretek végső forrása a tapasztalat
racionalizmus
Descartes, Pascal: ismeretek végső forrása az értelem;
a felvilágosodás irodalmi ábrázolása gyakran a sötétség és a világosság eszközeivel történik
sötét = vallási sötétség, világosság = ész, értelem
A magyar felvilágosodás
1772-ben kezdődik Bessenyei György írói fellépésével: Ágis tragédiája
leginkább a felsőbb rétegekben terjedt el
fontos szerep: Mária Terézia testőrsége és II. József felvilágosult abszolutizmusa
Csokonai életútja
Debrecenben születik és nevelkedik, apja korai halálával elszegényednek
a református kollégium konzervatív légkörében nem érzi magát szabadnak
teológushallgató, önképzőkört szervez, hatalmas műveltségre tesz szert
1794-től a poéta osztály vezetője, Kazinczyval levelezik
1795 kisebb kicsapongás miatt kizárják a kollégiumból
egy évig jogot tanul Sárospatakon, de nem szerez oklevelet
Pozsonyba megy, hetilapot indít (Diétai Magyar Múzsa) - kudarc
eposzt kezd írni Árpádiász címmel
1797-ben Komáromban ismerkedik meg Vajda Juliannával (Lilla)
kölcsönös szerelem - Csokonai „víg poéta"
házassági tervek, Lillát azonban 1798-ban férjhez adják
dunántúli bolyongás, egy év Sárközy Istvánnál (somogyi alispán) Kisasszondon
egy évig Csurgón gimnáziumi tanár, megírja Dorottya című vígeposzát
1800-ban visszaindul Debrecenbe, szűkösen él, minden terve zátonyra fut, alig ír
Rhédey Lajos gróf feleségének temetésére írt Halotti versek felolvasásán tüdőgyulladást kap
fél évvel később, 1805-ben meghal
„A múzsáknak szózatja / A sírt is megrázkódtatja / S életet fuvall belé"
Költészetének általános jellemzése
széles skálán mozog: a kor valamennyi stílusában ír (nem egyszerre)
egyszerre tudós költő (
poeta doctus) és őstehetség (poeta natus)a barokkos hagyományoktól indul, majd a klasszicizmus iskoláján nevelkedik
később rokokó elemeket sző a verseibe
a rousseau-i szentimentalizmus is szerepet kap költeményeiben
verseit élete végéig csiszolja, alakítja, némelyikhez később kapcsol szentenciát
A felvilágosodás és a klasszicizmus gondolatrendszere
Az estve
piktúra: E/3 leíró rész
az alkonyi tájat írja le változatos költői eszközökkel
hang- és fényhatások, pl. búcsúzó nóta, pirúlt horizon
ellentétek: madarka, filemile, pacsirta - vadak, farkasok, mord medve
felhasznál mitológiai elemeket is (napszekér)
szentencia: E/2 elmélkedés, majd E/1 vallomás
ellentét a természet nyugalma és a költő lelkiállapota között
filozófiai mondanivaló
bódult emberi nem - gondolkodás hiánya
zárbékó - magántulajdon (Rousseau nyomán)
a királyt a nép ruházta fel hatalommal - meg is foszthatja tőle
őstársadalom és az akkori világ közti különbségek
negatív festés (felsorolja az akkoriban nem létező rossz dolgokat)
alaptételek
születési előjogok ellenzése
mindenki eredendően jónak születik
lezárásban ódai pátosz keveredik a keserű, rezignált sóhajjal
visszatér az eredeti természeti képhez
„Teáltalad embernek születtem" - rousseau-i felfogás
romlott társadalommal szemben természeti harmónia
Konstancinápoly
piktúra: térbeli rendező elv szerint
kívülről befelé közelíti meg a várost
tengerpart, város, vásár, hárem (intim belső tér)
a háremből kilépve a mohamedán vallás jellegzetes építményeit veszi sorra
végig kíséri a múzsája
költői ihlet, társ, megkönnyíti a versírást (lehet hozzá beszélni)
szentencia: időbeli szervező elv alapján
bevezetés: indulatos felkiáltó mondatok: „Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!"
nézőpontváltás, emelkedettebb hangnem
felidézi a rousseau-i ősállapotot
ostorozza a vallási fanatizmus sötétségeit (Voltaire valláskritikája)
lenyomott értelem, korlátoltság, emberi élet dehumanizálása
látszólag a mohamedán vallásról beszél
a pénteki böjt, Paradicsom, harangok említése
egyértelműsíti, hogy a keresztény vallási fanatizmus áll a háttérben
az utolsó 18 sorban az elképzelt szép, új világot írja le
jelzi, hogy ezt csak későbbi korokban várja
„Én ugyan lelketlen por leszek már akkor…"
A rokokó életérzés
Rokokó
a barokk kései, monumentalitását elvesztő változata
tárgyköre: epekedő, boldog, viszonzottnak érzett szerelem, olykor finom erotika
jellemző a szimultán verselés
Magyarországon Csokonai honosította meg
Lilla-versek
kezdetben ábrándozó költemények (plátói szerelem)
később a beteljesedő szerelem ábrázolása
Tartózkodó kérelem
eredetileg nem Lillának írta (címe is más volt: Egy tulipánthoz)
a vers igazi „mondanivalója" a nyelv, formai virtuozitásban, a szimultán verselésben rejlik
alap: gyakori metafora (toposz): a szerelem tűz
továbbfejleszti: tűz, éget, ezért csillapítani kell
orvosság: viszontszerelem
az utolsó versszakot keresztény angyali és antik ambrózia szavak mélyítik el
Anakreóni dalok
u — | u — | u — | u vagy u — | u — | u — | —anakreóni sor:
Csokonai összesen 21 anakreóni dalt írt
rövid, életvidámságot sugárzó művek
A boldogsághoz
leíró rész (14 sor)
idő (boldogság pillanata) + tér (boldogság környezete, a táj)
minden érzékszerv szerepet játszik
tanulság (3 sor)
két költői kérdés, de nincs válasz Ø a boldogsága nem önthető szavakba
A rousseau-i szentimentalizmus
A kiábrándult költő
Lilla elvesztése után a Dunántúlon bolyong
kevesebb verset ír, de jobbakat: mélyen átérzett, sablonmentes költemények
a szentimentalizmusban kultusza alakult ki a magányosságnak
A Reményhez
érzelmi-gondolati tartalom ellentétben áll a könnyed ritmussal - érdekes hatás
tükrözhető versforma
1. és 4. versszak tartalmi és érzelmi párhuzam;
2. és 3. versszak: hangulati ellentét, éles kontraszt
az egész vers egy fájdalmas monológ
végig megvan a párbeszéd lehetősége, ám Csokonai nem él vele
szerkezet
1. definiálja és megszólítja a reményt, istenként tiszteli, de haragszik rá
2. tavaszi virágoskerttel jellemzi életének bizakodó korszakát
3. visszájára fordítja az évszakmetaforikát: tavasz - tél
4. reménytelenség kiteljesedése, világtól való elidegenedés
fájdalmas, elégikus búcsú Lillától: „Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!"
A tihanyi Ekhóhoz
elégia műfaj
nem igazi ekhós vers
a költő csak megismétli a versszakok utolsó sorait, nem változtatja őket meg
nyomatékosító szerep, az utolsó sorok mindig a lelkiállapotára vonatkoznak
szerkezet
megszólítja Ekhó istennőt: „Tihannak rijjadó leánya”
a füredi parton ül, Tihannyal szemben, távol a füredi vigadozóktól (hangulati ellentét)
jellegzetes szentimentális vershelyzet: a halvány holdfénynél ül és sír
általánosságban beszéli el élete kisiklását, számkivetettségének okát
megemlékezik Lilláról, aki „a reménynek / még egy élesztője volt”
7. - 9. versszakban új emberi tartalmak
felül akar emelkedni a világon, Rousseau-hoz hasonlóan magányba akar vonulni
„Ember s polgár leszek" csak vágy: számkivetett ember soha nem lehet igazi polgár Csokonai a magányban remélheti, hogy megközelítheti az általa elképzelt polgári létet
a végén jóslat: a jövő majd felismeri benne előfutárát
A Magánossághoz
elégiko-óda
indítás: istenasszonyhoz szól
kéri, hogy ne hagyja el
gazdag tájleírás + filozófiai tartalom
a magány értékeit csak az érzékeny, művelt emberek (bölcsek és poéták) képesek felfedezni
4-5. versszakban éles szemléletváltás:
királyi udvarban és egyéb zajos helyeken nincs magánosság
ahol van, ott az emberek számára csak gyötrelmet, gondokat, félelmet és bút jelent
6. versszak: visszatér a magány dicséretéhez, sorra veszi az előnyeit
„Mentsvára a magán szomorkodónak"
„Tebenned úgy csap a poéta széjjel, / Mint a sebes villám setétes éjjel"
10. versszak: az elmúlás ábrázolása
nem fél a haláltól; a halál az igazi magánosság, a „nemtudás kietlene"
még utoljára érzékelteti a világból való kitaszítottságát: „Síromba csak te fogsz alá követni"
ódai lezárás: már kívánja a halált
a magánosságot a vers végére azonosítja a halállal
a versben végig megtalálhatóak a magánosság hátrányai is, amiket el kell viselni
kommunikáció, társaság, irodalmi élet, család hiánya
közösségből való kitaszítottság
nem lehet felvilágosult polgár
nem akar visszakerülni a társadalomba (lemondó, keserű rezignáltság)